Miért nehéz segítséget kérni?

Sokan úgy nőttünk fel, hogy azt tanultuk: erősnek kell lenni, meg kell oldani a problémákat egyedül. A segítségkérés gyakran a gyengeség, a kudarc vagy a tehetetlenség érzésével kapcsolódik össze. Emiatt sokan inkább csendben szenvednek, minthogy kimondják: most nem megy egyedül.

Pedig a segítségkérés valójában bátorságot igényel. Felismerni, hogy elakadtunk, és ezt ki is mondani, komoly önismeretről tanúskodik. A legtöbb nehézség nem azért marad fenn, mert „túl nagy”, hanem mert egyedül próbáljuk megoldani.

A pszichológiai segítségkérés nem azt jelenti, hogy valaki gyenge. Épp ellenkezőleg: azt mutatja, hogy felelősséget vállal önmagáért és a saját jóllétéért. Amikor megosztjuk a belső terheinket, gyakran már önmagában csökken a súlyuk.

A terápiás kapcsolat biztonságos keretet ad ahhoz, hogy kimondhatók legyenek azok a gondolatok is, amelyeket máshol nem merünk megfogalmazni. Ebben a térben nem kell megfelelni, erősnek mutatkozni vagy megoldásokat produkálni. Elég jelen lenni – és ez gyakran az első lépés a valódi változás felé.